![baba]()
Babákról, akik rohamosan fejlődnek
Mit tud már a baba? –kérdezik a szülőket gyakran az ismerősök, rokonok. A kérdés azt sugallja, hogy a gyerekek korai fejlődésében egy-egy új készség elsajátítása olyan teljesítmény, amelyet a környezet elvár és elismer. A szülők pedig igen sokszor magukévá teszik, vagy maguk is úgy érzik, hogy a babaélet egy része a teljesítményről szól. Gyakran találkozom kismamáktól jövő kérdésekben azzal, hogy ,,Mikor kell a babának kúszni, mászni, felállni?” ,,Megfelelően fejlődik-e a baba, időben csinálja-e?” ,, Még nem tud ülni a babám, hogy segítsek neki?” ,, Le van maradva a fejlődésben, ha még nem jár?” ,,Hogyan tanítsam mászni a babát?”..stb.
A babák fejlődésével kapcsolatos gondolkodásban nagyon nagy teret foglal el a mozgásfejlődés, mint a jövőbeli sikerek egyik záloga. Sok szülő érzi, gondolja ma úgy, hogy a babák mozgásának tökéletesítése egy jó befektetés a jövőbe, ezért anyagi áldozatokat is hoznak csak azért, hogy ,,az idegrendszeri érése megfelelő legyen” Sajnos ezt szakmai nézetek is támogatják: hinták, gördeszkák, és különböző mozgásfejlesztő eszközök beszerzésére sarkallva a szülőket, alapot adva egy új piaci igény megjelenésének. Sorra jelennek meg internetes felületek, ahol olyan eszközökhöz juthatunk , amivel a baba jobban fejlődik, okosodik, stb. Legalábbis ezt hirdetik.
Nem elvitatni akarom ezeknek a hasznát és jelentőségét, mert szakszerű használatával nem ártanak a babáknak. (Van azért a fejlődést nem segítő eszköz szép számmal.) és nem mennék vissza a kőkorszakba sem, hiszen a XXI században vagyunk, tárgyak eszközök vesznek körül mindenhol.
Visszakanyarodva a babák képességeire –olyan információs világot élünk, amelyben ha valaki kellő időt szán rá talál olyan módszert, amellyel beleavatkozhat a fejlődésbe. Az átlagos fejlődés gyerekenként más ütemet és sajátosságokat mutat, amelyet a genetikai adottságok, a szerzett tapasztalatok és a baba kreativitása is meghatároz. Vannak ,,kreatív mozgások” amiket nem ismerünk, de a babák az egyedi életük során produkálják, ezekről egy másik írásban szólok.
A fejlődésbe való beleavatkozás célja általában picit türelmetlenebb hozzáállásból, vagy környezeti elvárásból adódik, amely mögött az a téves- idea húzódhat meg, hogy az a baba, aki hamar megcsinál mindent, és hamar elindul, az nagyon jó képességű. Lehet, de nem biztos.
Valóban vannak ilyen babák. Hamar lezajlik a csecsemőkori mozgásfejlődés, mindent tudnak, szépen mozognak és erősek. A mozgásaik pontosak és a temperamentumuk élénk. Ha később megfigyeljük őket azt látjuk, hogy gyorsak és könnyen megbirkóznak a kihívásokkal. Legtöbbször jó sportolókká is válnak, de nem minden esetben, hiszen a környezeti és egyedi adottságok eltérőek.
Gyorsnak számít az a csecsemőkori mozgásfejlődés, amely során a baba 8-9 10 hónapos korban megtanul járni. A járást megelőző mozgások fejlődése eltérő lehet, és ezek az eltérések a környezeti hatásoktól és az izomzat adottságaitól is függnek.
A gyors fejlődés leggyakoribb oka a spasztikus (feszes) izomtónus. Ez az alkati hypotóniátval ellentétben a vázizmokban megjelenő fokozottabb feszességet jelent. Ez a fokozott feszesség általában nem éri el a klinikailag sérültnek számító állapotot, tehát lehetővé tesz egy normális fejlődést, és a mozgásképességek megfelelő alakulását. Látjuk ugyanakkor, hogy azt átszínezve a későbbi években megnehezíthet más, főleg a koordinált mozgásra épülő funkciókat.
Melyek azok a tünetek, jelek, amelyek felhívják a figyelmet arra, hogy itt egy tónuseloszlási zavar van? Melyek azok a tünetek, amelyek hátterében lehet feszes izomtónus?
# Pici korától kezdve nem szeret (sőt:utál) hason lenni. Keservesen sír rövid hason levéstől is.
# 3 hónapos korában sem tudja a fejét megfelelően tartani.
# 4-5 hónapos korában hasra téve ,,repülőzik” hosszasan kitartva ezt a pózt. Ehhez tartozik még, hogy korábban a fejemeléshez nem alakult ki a megfelelő alkartámasz sem, mert a karjait nem a válla alatt előre tartotta, hanem a törzs mellé hátra húzta.
# Hanyatt fekvésben tartósan ,,hidazik” azaz talpon kitámasztva csípőjét emelve fején támaszkodik, nyakát túlzottan hátra feszíti. Úgy tűnik, hogy nézi a háta mögötti fordított – fejjel lefele világot.
# Oldalán fekve gyakran és hosszasan feszíti hátra a nyakát, erre mondják, hogy ,,kiflizik”.
# 6 hónapos kora előtt szeretne felülni, jóval a stabil ülés előtt megkapaszkodik a felnőtt kezében és húzza fel magát.
# Nagyon keveset, vagy alig mászik, és már felkapaszkodik bútor mellett, vagy felnőtt segítségét harcolja ki. (7 hónaposan már áll)
# Hónapokkal a járás kialakulása után is lábujjon jár, vagy gyakran lábujjhegyre áll.
# Társuló temperamentumbeli jellemzői lehetnek az ingerlékenység, nehéz megnyugtathatóság, szopási nehézség, hasfájósság, sírósság, frontérzékenység. Testileg ugyanakkor gyakran szépen gyarapodnak és hihetetlen energiáik vannak.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy minden baba és fejlődés más, de azért nem szeretném az olvasót itt hagyni anélkül, hogy néhány szót ne említenék a beavatkozásról és a lehetséges kezelésekről.
Az első pillanatoktól kezdve fontos az izomtónus állapotának normalizálása és a normális mozgásfejlődés állomásainak kialakítása. Ehhez a babára picit több figyelmet kell fordítani, tudatosabb szülővé kell válni, de nem igényel sem szaktudást, sem olyan szerepcserét, amely azt kívánná, hogy a baba fejlesztőjévé, terápiás szakemberévé váljon a szülő. A hasaltatás megkönnyítésére és a fejemelés valamint az alkartámasz és kézfunkciók megalapozására néhány pozícionált fektetés és pár egyszerű trükk elég, amit alkalmaznak a szülők. Az általános átmozgatás babatorna és babamasszázs abban segít, hogy a feszes izom ellazuljon. Ehhez sem kell szakértelem, csak egy szakszerű betanítás és a szülői gyengédség. Naponta végezve csodát tesz! Az interneten található babavideók többsége jól felhasználható ehhez.
Erősebb feszesség esetén érdemes csecsemők manuális kezelésében jártas szakemberhez is elvinni. De mindig figyelni kell arra a tényre, hogyha a baba a kezelés során sír az az izmok feszességét fokozza, ezért a kezelés hatása kevéssé érvényesül. Tehát nagyon megfontolandó, hogy ha a baba ellenkezik, azt fogadják el és ha nem sikerül megnyerni őt, akkor ne folytassák a beavatkozást, mert semmi értelme.
3 hónapos kor után a kezek már nincsenek ökölben, hogy a baba fogni tudjon velük. ezért, ha szorosan ökölbe szorított kezeket látnak, 4-5-6 hónapos korában is, akkor az ujjak a tenyér kezelése és a kézmozgások gyakorlása is szükséges.
Aktív gyakorlatok terén (mit és hogyan játszunk a babával, hogy attól fejlődjön, hogyan korrigáljuk közben a mozgást, mire figyeljünk oda, stb.) a konduktorok és a szomatopedagógusok, valamint speciális képzettségű gyógytornászok segítségét lehet kérni, manuálterápiák közül a DSGM (Dévény-módszer) és a Pfaffenrot-terápia segíthet az izomtónus normalizálásában.
Általános tanácsként nagy széles mozgásteret javaslok, kevés bútorral, lejtővel, párnával, kosarakkal, dobozokkal…tehát olyan tereppel, ami a babát kihívásra készteti és elég érdekes számára ahhoz, hogy ne a ,,fenti” világ felé törekedjen (mert a felüléssel és a felállással már sokkal izgalmasabb az a világ), hanem találjon kihívásokat a talaj közeli mozgásokban. Ezzel kicsit el lehet odázni a feltörekvést és stabillá lehet tenni azokat az idegrendszeri mintákat amelyek a későbbiek során a figyelmet és a mozgáskoordinációt irányítják.
Kakuk Sarolta
gyógypedagógus (szomatopedagógus), mozgásterapeuta és szülő-csecsemő konzulens
Tel: (20) 502 8120
E-mail: lelek.mozgas@gmail.com
XVI. kerület, babamama info, gyerekprogramok, családi napközik
